OvO
2012. december 9., vasárnap
A bejegyzés címe OvO
2011. december 9., péntek
=)
Tehát: tengődöm Pécsett, élem a mindennapi egyetemista életem a BTK közelségében:D
Írni nem nagyon tudtam, amíg múlt hét szombaton meg nem kaptam a laptopom^^~ hurrá:D
Meg már advent vanX-x mindjárt karácsony, végre:D
És jövő héttől vizsgákX_x de hál1 Istennek csak 5 van hátra, és ha mindegyik egész tűrhetően sikerül/sikerült, nem kell januárra tanulnom semmit*imhappyplzicon:D*
Most gyorsan csak ennyit, bővebben személyesen/fb:)
Pás^^~
ui.: olvasóimnak üzenem, h a bns következő, új, 15. fejezete hamarosan elkészül:)
2011. augusztus 7., vasárnap
Tábor 2011
Szerda: Halbturn, kastély, dzsindzsás, festés aquarellel, Zoli bácsi, lazúr, és este egy kullancs a lábamban-.-.
Agyagosszergény plébánosa vette meg=O
2011. július 31., vasárnap
Egy élet a kezedben
Ha a gyermekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegezettnek lenni.
Ha a gyermekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyermekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyermekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyermekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyermekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyermekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyermekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyermekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyermekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyermekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világban.
Dorothy Laww Holtz
2011. július 29., péntek
Faery
Otsuka Ai - Planetarium
Am felém minden oké, halálrégen nem írtam.:D
Érettségik lezajlottak, bucsu is megvolt, ééééés *dobpergés*
felvettek Pécsre pszichológiára\(^^)/ hip-hip-hurrá~^^~
2011. június 28., kedd
(L)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Radnóti Miklós