1943 január

Torzuló árnyék a sötétben. Behorpadt idegek, borzadó végtagok.

Dögszagú recsegés tölti be a teret. Vért büfög fel a hatalom.

Keresek Valakit...

JÓZSEF ATTILA

Keresek Valakit...

Tele vágyakkal zokog a lelkem

Szerető szívre sohase leltem,

Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?

A percek robognak, tűnik a Tavasz

S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,

Keresek valakit a Végtelenbe,

Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:

Vágyak magukkal messzebb ragadnak -

Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,

Szemem csukódik, semmitse látok -

Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,

Tovább nem vágyom arra az egyre,

A Végtelenbe.

1921. október 31.

Valami más vagy...

Első szabad versemet, amit most hirtelen dobtam össze, fogadjátok "sok szeretettel":

"te"

Figyeled Őket, és megnézed magad.

És látod:

Valami más vagy, egy életidegen alak.

Górcső alá veszed életedet,

s figyeled:

Valami más vagy, valami életidegen.

Sokáig ültél szürke, mostoha félhomályban,

s magadban

valami életidegen valaki vagy.

Kit eltaszított minden, s mindenki:

valaki,

- inkább - valami életidegen vagy.

Szüntelenül hajtogatod magadban:

nem vagyok,

nem vagyok olyan, mint a tömeg, más vagyok.

Más vagyok, s nem életidegen.

Így látom.

Igazam van? - kérdezem hidegen.

Reménykedsz, hogy megváltozhatsz

Pedig csak

egy reménytelen, életidegen alak vagy.

Nem változol, hogyan tudnál?

Egyszer majd

megöl magányod, mert megtalál.

Nem keresett téged, soha a magány.

Benned van,

veled született a galád.

Úgy érzed egyedül vagy, s mégsem

Barátid

Veled vannak, s mikor úgy érzed tényleg

társas vagy, szeretett, és nem elhagyott,

szívedben

felsejlik az, mi tönkretett,

a régmúlt, az a galád, és tégedet a

fájdalom feneketlen mélységeibe taszít.

Ott hagy magadra, pedig nem érdemled,

pedig - mindezt -

csak beképzelted.

Szívesen várom a verselemzéseket:D