Valami más vagy...

Első szabad versemet, amit most hirtelen dobtam össze, fogadjátok "sok szeretettel":

"te"

Figyeled Őket, és megnézed magad.

És látod:

Valami más vagy, egy életidegen alak.

Górcső alá veszed életedet,

s figyeled:

Valami más vagy, valami életidegen.

Sokáig ültél szürke, mostoha félhomályban,

s magadban

valami életidegen valaki vagy.

Kit eltaszított minden, s mindenki:

valaki,

- inkább - valami életidegen vagy.

Szüntelenül hajtogatod magadban:

nem vagyok,

nem vagyok olyan, mint a tömeg, más vagyok.

Más vagyok, s nem életidegen.

Így látom.

Igazam van? - kérdezem hidegen.

Reménykedsz, hogy megváltozhatsz

Pedig csak

egy reménytelen, életidegen alak vagy.

Nem változol, hogyan tudnál?

Egyszer majd

megöl magányod, mert megtalál.

Nem keresett téged, soha a magány.

Benned van,

veled született a galád.

Úgy érzed egyedül vagy, s mégsem

Barátid

Veled vannak, s mikor úgy érzed tényleg

társas vagy, szeretett, és nem elhagyott,

szívedben

felsejlik az, mi tönkretett,

a régmúlt, az a galád, és tégedet a

fájdalom feneketlen mélységeibe taszít.

Ott hagy magadra, pedig nem érdemled,

pedig - mindezt -

csak beképzelted.

Szívesen várom a verselemzéseket:D